Nem emlékszem mikor ünnepeltem bulizva az év utolsó napját Zoltánnal. Olyan négy-öt éve. Hanna születése előtt biztosan. Most hála anyukámnak, szakítottunk a hagyománnyal és elmentünk egy szórakozóhelyre. Kicsit olyan " ha bele döglök is jól érzem magam" érzés kerített hatalmába de segített a jó kis retro zene (ismerős dj alakítása) és a pár koktél, amiről eddig vagy azért mondtam le, mert babát, babákat vártam vagy éppen szoptattam valamelyiket...szóval ki (és nem be) rúgtunk a hámból, mellesleg végre egy jót beszélgethettünk ismét félbeszakítások nélkül és egy csomó fonos tervünket is egyeztetthettük, hogy csak egyet említsek, a dolgozószobát végre rendbe szedjük.. majd idén.Volt ott egy csocsó, persze játszottunk Én SZOT üdülős és úttörő táboros edzéseimmel nagyon magabiztosan játszottam. A tét? Nos az az volt, hogy, aki megnyeri az kel fel másnap a kicsikhez, ő látja el őket. Az eredmény? Döntetlen. Most mind a ketten, akarom mondani négyen (Hanna legalább alszik) itt ülönk és mi a kávénkat isszuk, a két könyörtelen kislány pedig babapiskótát rágcsál. Körös körül csend van. Olyan érzésem van, mintha nem lenne még egy ember fia, aki ilyenkor ébren lenne és azt hisszük, hogy a reggeli tv műsorokat is csak mi nézzük. (persze tudom, hogy a legtöbb kisgyerekes kukorékol velünk együtt) . Köszi kislányok, hogy edzetté neveltek. Ja és persze Sikeres, egészséges, nevetésben gazdag boldog új évet!