Hanna bizonyítványa kitűnő lett. A Radnótiban csak harmadiktól kezdenek el rendesen osztályozni, vagyis itt már nem csak egy részletes szöveges értékelés található a bizonyítványban, hanem osztályzatok is 1-5-ig. Szóval Hanna kitűnő lett. Kapott dicséretet matematikából, énekből és rajzból és kézművességből. Remélem nem látta rajtam,hogy kicsit bántott, hogy magyarból nem, hogy olvasásból és nyelvtanból csak úgy simán ötös lett... Borzasztó vagyok ugye?
Kapott jutalom könyvet is. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül jutott neki Fehér Klára regénye, a Bezzeg az én időmben.

A bizonyítványosztást a meglepetés évzáróval egybekötött anyáknapi műsoruk előzte meg, amelyet a díszteremben adtak elő nekünk, szülőknek. Ahogy azt már megszokhattuk volt benne bőven verses, próza, énekes és hangszeres produkció. Tudtam,hogy nagyon sokat próbáltak a suliban. Én speciel itthon is hallhattam vers- és dal részleteket és nagyon élveztem mindet.
Hanna is kivette a részét a szereplésekből. Azt se tudtam,hogy a színpad melyik részén keressem mert hol lelibbent a zongorához, hol furulyázni kezdett, hol az énekesek közé állt be, hol pedig verselt.



Szóval Hanna kitűnő lett, amiért persze büszkék vagyunk rá, ugyanakkor felhívtuk a figyelmét arra, hogy jövőre, negyedikben már sokkal nagyobb követelmény vár rá és bizony tétje is lesz a tanulásnak- felvételiznie neki is kell.

Hanna kitűnő lett, ami nagyon szép teljesítmény különösen annak tudatában, hogy nem tett túl nagy erőfeszítéseket ezért. Szerencse, hogy jó feje van, hogy eszes- szokta mondani anyukám.
Jövőre ez már nem elég. Nagy elhatározásokkal vágunk bele majd a negyedik évbe.
Már a helyes, gurulós, kutyás iskolatáskája se kell. Azt mondta, nagyon gyerekes....


A bizonyítványosztás után a rózsás fagyizó felé vettük az irányt, ami arról híres és nevezetes, hogy rózsa alakba formázott fagyit kapunk a tölcsérbe, amit aztán jó ideig csak nézegetünk, csodálunk és csak akkor kezdjük el nyalni vagyis elrontani, amikor már csöpögni kezd és nincs más választásunk.


Estére színházjegyünk volt a Mary Poppins musical-re, igaz csak kettő, így hosszas huzavona után dőlt csak el, hogy Zoltán lesz Hanna kísérője. Neki kedves emlékei fűződnek a műhöz és egyébként is magyarul és angolul is tökéletesen kiejti, hogy "szuperfreno-frenetikó-maxikapitális", "supercalifragilisticexpialidocious" vagyis igazán megérdemelte az apa-lánya estet. Én azzal vigasztaltam magam, hogy pár év múlva a kicsikkel bizonyára én is átélhetem az élményt függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel zárják az iskolai évüket.