Májusban megünnepeltük Eszter névnapját is. Közösen készített sütivel és egy általa választott ajándékkal. Nagyon várta ő is és gyakran bosszankodott azon, hogy neki kell a legtöbbet várnia, hiszen Hannának márciusban, Noéminek áprilisban van a névnapja. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy pontosan ugyanannyi idő azaz 365 nap telik el mind a hármuknak a következő névnapig.

A névnapi piknikre ugyan még nem került sor, ám bátyámék ajándéka annyira kedvesre és cseppet sem hétköznapira sikeredett, hogy mindenképpen elbüszkélkedem vele.

Az egész azzal kezdődött, hogy úgy döntöttünk a lányokkal együtt, hogy már nincs szükségünk a homokozóra még akkor sem, ha ez a homokozó aztán majdnem kacsalábon forgó homokozó volt, hiszen alap állapotában úgy nézett ki, mint egy házikó. Fénykorában még kis függönyt is varrtunk rá és kis virágokkal tettük még otthonosabbá. Szóval a homokozó eladósorba került, nagyon hamar lett új gazdája. A homok ott maradt. Ekkor merült fel sokadszorra bennem, hogy itt a remek alkalom, hogy egy úgy nevezett tan kiskertet alakítsunk ki a homokozó helyén. Olyat, amilyenről a dalocska is szól csak éppen bazsarózsa helyett palánták érkeztek a lányok nagynénijének vagyis az én sógornőm jóvoltából, egészen pontosan 3 paradicsom, 3 paprika és 3 padlizsán palánta plusz egy koktélparadicsom palánta került a kis kertecskébe.


Az kert összeállítása titokban történt legalábbis a három névnapos nem volt beavatva a tervbe. Aznap úgyis a Természettudományi Múzeum Agymenők rendezvényére igyekeztünk, így tényleg nem tűnt fel nekik semmi. A kulcsot a "lábtörlő alatt" hagytam bátyáméknak, akik így amikor tiszta volt a levegő bejöhettek palántástól, szerszámostól.

Amikor hazaértünk, háromból ketten simán elsétáltak a kert mellett. Noémi volt az, aki elsőként észrevette a változást és felkiáltott örömében. Hamarosan hárman állták körül a palántákat és azonnal beosztották melyik sort ki fogja ápolni, locsolni.
Azóta minden nap figyelik a változást és örömujjongásban törnek ki ha egy virággal több nyílik, ha a termés is elkezd nőni és versenyt szaladnak a locsolókannáért. Mi ez ha nem a tökéletes ajándék!

Most egy lépéssel előrébb vannak, mint a szobai babcsíráztatás és ettől nagyon boldogok. Titkon pedig azt remélem, hogy a legválogatósabb lányom megszereti egy kicsit a paradicsomot, paprikát vagy legalább a padlizsánt.
Annak idején, a lakótelepi lakásunk erkélyén mi is ültettünk paradicsomot és emlékszem annak valahogy más íze volt...