Szóval az idei bizonyítványosztás ettől is volt kicsit más. Meg attól is, hogy sikerült megbeszélnem a tanító nénivel, hogy ezúttal hátulról előre felé ossza a bizonyítványokat. Idén kezdje a "Zs" betűs kislánnyal, így hamar a "V" betűs Hannához ért és így különösebb izgalom nélkül átmehettem a szomszéd osztályterembe, vagyis nem maradtam le a kicsik értékeléséről.

Hannáról nagyon szépeket mondott Kati néni. Dicséretes ötös lett angolból és énekből. Viszont nem lett kitűnő, amin annyira nem csodálkozom, hiszen az utolsó pár hónapot elég lazán vette. Ettől persze még nagyon szeretjük és büszkék vagyunk rá. Előző héten fogalmazásból azt a házi feladatot kapták, hogy írjanak Kati néninek levelet amolyan hagyományos módon, kézzel, borítékot megcímezve és küldjék el postán neki. Hanna leírta, hogy milyen furcsa, hogy most annak a Kati néninek ír, aki megtanította a betűvetésre és ha nem is gyöngybetűkkel ír azért helyesen és nem búcsúzik csak kicsit, mert biztosan leszalad majd szünetekben egy ölelésre meg azért, hogy megnézze a kicsi, új elsősöket. Írt még mást is...
Gondolkodtunk, hogy mivel tehetnénk még különlegesebbé vagy humorosabbá a levelet, amikor szinte egyszerre villant be, hogy készítsünk szövegértés feladatlapot a levél alapján. Így aztán Kati néninek olyan kérdésekre kellett válaszolnia, hogy mit köszönhet Hanna neki. Igaz, hamis jelekkel kellett ellátnia az állításokat és következtetni kellett egy válaszra a szövegből. Tettünk még egy ici-pici szívecskés kulcstartót a borítékba, mert Hanna úgy emlékszik, hogy négy év alatt a legtöbbször azt a kérdést hallotta, hogy "Gyerekek, hol lehet a kulcscsomóm?".
Kati néni a bizonyítvány osztáskor válaszolt a kérdésekre, Hanna értékelésébe szőtte bele a válaszokat, amelyek egyik pillanatban könnyeket csaltak elő a szemünkből a másikban pedig megmosolyogtattak. Nagy sóhajtások közepette állapítottuk meg, hogy Hanna rendkívül szerencsés volt, hogy négy évig Kati néni taníthatta.

Mindenképpen szerettünk volna valami saját készítésű ajándékot is adni neki. Sokat dolgoztunk a zsírkrétákból gyártott "K" betűn...


A kicsiknek sokat kellett várni, míg a névsor végére értek a tanító nénik. Eszterét az egyikük, Noémiét a másikuk adta át. Viccesen meg is jegyezték, hogy milyen jó, hogy ketten vannak. Példás magatartással, példás szorgalommal, csodaszép írással és folyékony olvasással zárták az évet, ami saját bevallásuk szerint is nagyon gyorsan elrepült. Nekik csak szöveges értékelés volt a bizonyítványukban és ez így lesz még másodikban is és amit egy cseppet se bánunk.





Ahogyan azt se, hogy itt a vakáció no de erről egy következő bejegyzésben írok.