Vizes szülinapi buli. A 12.



A szeptember nálunk nemcsak az iskolakezdésről szól pedig épp elég arra is felkészülni, hanem a kicsik születésnapjáról is. Mondjuk nem tudom meddig ildomos őket a "kicsik" jelzővel illetni, hiszen idén éppen 12. alkalommal ünnepeltük meg őket így együtt.

Hajnalok hajnalán, amikor az étkezőasztalt próbáltam ünnepi díszbe vágni, azt számolgattam, hogy mikor lesz a következő olyan szülinap amelyik nem hétköznapra esik, hanem szombatra vagy vasárnapra. Mire kiszámoltam, meg is gyújtottam a 12-es alakzatba sorakoztatott tea mécseseket. Ezt évek óta így csinálom, mert nagyon mutatós. Abban viszont változtattam, hogy többé  nem terítek meg szép abrosszal,  mivel egyszerűn elkerülhetetlen, hogy a nagy boldogságban elkövetett gyertyafújás miatt ne kerüljön örökre viasz rá.

Eszter a szokásos és nagyon finom gesztenyés, pudingos, tejszínhabos tortát rendelte, (receptért klikk ide)  amit én előző nap el is készítettem. Noémi Marlenkát kapott, amit persze nem én sütöttem, hanem Csehországban a Marlenka gyárban.  Az egyik kedvenc sorozatunkban, a a Hogyan készül-ben egyébként bárki megnézheti hogyan gyártják ezt a mennyei örmény finomságot, amiért most Noémi (is) annyira rajong, hogy csakis ezt tudta elképzelni a szülinapján.



Még egy kávét is bedobtam, mielőtt kicsit korábban ébresztettem a csapatot, hogy a szokásos iskolába-menős rutint megelőzze a hála és köszönet, amiért pont minket választottak szüleinek az ikrek. Megint elmondtam hogyan születtek és megint elmondtam, hogy mennyire nagy meglepetés volt amikor megtudtuk, hogy ikerlányok érkeznek Hanna mellé, akinek bemeséltük hogy annyira szeretjük, hogy nem egy, hanem két testvért kap és aminek akkor még nagyon örült aztán persze sokszor nem jutalomnak, hanem büntetésnek érezte...



Ennél a pontnál az órára néztünk és gyorsan készülődni kezdett mindenki, mert a tanárokat nem érdekli, hogy éppen kinek van a szülinapja és a dolgozatírás alól sincs felmentés.

A zsúrok ideje még nem járt le, így idén is kellet találni valami jópofa szülinapi helyszínt, ahol a barátokkal, osztálytársakkal ünnepelhetnek. Fogalmam se volt arról, hogy hol legyen, mert a legjobb helyszíneken (Cupcake Party, Kifli-party, Szabadulószoba, Millipop, Gipszkorszak ) már jártunk és egy részét már ki is nőtték amikor eszembe jutott, hogy egyik kedvenc pancsoló helyük az Aquaworld is szervez szülinapi zsúrt.



Gyorsan kértem tőlük ajánlatot amire gyorsan jött is válasz. És innentől kezdve csak néztem, hogy milyen tökéletes szolgáltatást nyújtottak. Az általános információn kívül a telefonos megerősítésig, a számlázástól kezdve a fogadtatásig minden annyira professzionális volt, hogy mindenképpen szerettem volna ezt itt külön kiemelni.
Azért sk meghívót most is készítettem és örültem, hogy hagytak kibontakozni és rám bízták az ezzel kapcsolatos részleteket.





Animátort nem kértünk, mert arra ott volt Zoltán, aki azt mondta simán elbír ennyi gyerekkel. Bár én is bemehettem kísérőnek rám nem volt szükség így a szépen berendezett különteremben rendezgettem volna a dekorációt de nem volt mit, mert az is tökéletesen feldíszítve várt bennünket, így csak egy-két extra díszt és a szokásos  képet tettem az asztalra, utána inkább beültem a jakcucciba és kicsit sem volt lelkiismeret furdalásom emiatt, elvégre az én ünnepem is, valamennyire nekem is köszönhető, hogy megszülettek a lányok, nekem is jár egy kis kényeztetés...

Különterem


Később fogtam a telefonomat és készítettem a pancsoló csapatról jó kis képeket, de inkább csak néztem őket milyen helyesek. Zoltánra azt hitték az idegenek, hogy profi animátor, így más gyerekek is  szerettek volna becsatlakozni a sorversenyébe. Úgy tudom állásajánlatot is kapott az animátoroktól, akik azt mondták, azonnali kezdéssel felvennék. Tény, hogy egy ilyen bulihoz nem árt egy erős hangú vezér, aki azért nagyjából egyben tartja a társaságot és figyel, felügyel miközben persze szórakoztat is. Nyilván a 12 éves lányok és Hanna társasága már tud vigyázni magára,  de kicsikkel biztosan több felügyelő szülővel ajánlatos egy ilyen buli.



Bárátnős csúszások

Mivel máshol készült tortát nem szabad bevinni, kettőt pedig túlzásnak és pazarlásnak éreztem volna rendelni, úgy  beszéltük meg, hogy először a csokitorta egyik felét,  majd 2 perccel később, -pont ahogy világra jöttek- a másik felét is behozzák. Vicces volt és senki nem mondhatja, hogy nem volt gondolat mögötte.
A pizzázás, tortázás és a vicces fotózás után még gyorsan lezavartam a szokásos "Ki tud többet az ikrekről?" totót amiből újra kiderült mennyire mások, aztán még kihasználva az utolsó perceket az egyébként 3 órás buliból, gyorsan a hullám-medencébe igyekezett mindenki vagy éppen a magasból ugráltak le egymás után a vízbe.

Boldogság


Ikertesók



Eszter, a 2 perccel idősebb

Úgy döntöttünk, hogy nem "pazaroljuk" a pancsolásra szánt időt az ajándékozással, így azt a hallban, a kényelmes bőrfoteleket elfoglalva ejtették meg a lányok, akikért hiába jöttek már a szülők, valahogy nem akaródzott egyikük sem indulni, helyette be nem állt a szájuk és vihogtak ahogy az a 12 éves kiscsajoktól pont elvárható.



A következő szülinapjuk is különleges lesz biztosan, ha mástól nem, attól igen, hogy "Segítség! teenagerek lesznek!!





You Might Also Like

0 megjegyzés

Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.

Szeretettel,

Ágnes