Gyorsan írok néhány gondolatot, amíg Hanna kedvenc meséit nézi. Ezek pedig nem mások, mint a jó öreg Mazsola, Futrinka utca és a Legkisebb Ugrifüles. A minap rá kellett jönnöm, hogy nem hiába nézte Hanna egymás után százszor ezeket az igazán kedves kis meséket. Bizony megtanulta a szövegét ennek is. Persze nem folyamatosan mondja de ha éppen hatásszünet van a mesében, ő türelmetlenül mondja a következő szót...eseleg a következő szereplőt harangozza be vagy csak kommentálja az eseményeket. Nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy Hanna hétköznapjai folyamatosan a dvd előtt telnek de bizony a korai sötétedés - és az egyre gyakoribb hideg napok miatt sűrűn kéri, hogy kapcsoljam be a mesét valahogy így: Kapcsi Mese
No de máris hív, szereti ha együtt nézzük kedvenceit és persze szerepelhet leghálásabb közönségének , nekem.

A rendkívül felkapott bababarát hotelben Halloween napjaira foglaltunk szállást magunknak. Igazi rezervátum, hatalmas parkkal és kevésbé hatalmas uszodákkal. Ahogyan azt vártuk sok hozzánk hasonló szülő próbált kikapcsolódást találni Alsópáhokon és itt van a gond....túúúúúl sokan. Életem párja frappánsan megfogalmazta: a bababarát hotelnek egy hátránya van, -túl sok a baba... És bár Hanna nagyon élvezte, hogy körös körül kortársaiba botlott, nekünk szülőknek már kissé fárasztóan hatott vacsora alatt a Pistike ne dobd le az ételt és Szépen egyél kezdetű mondatokat hallgatni. Ha éppen nem az uszodában pancsoltunk, felfedeztük a környék látványosságait. Keszthely, Sümeg csak egy ugrás, be is iktattuk a programjaink közé. A vár megmászása előtt Hanna megismerkedett a középkori udvar jellegzetes állataival..kellő távolságból. No de térjünk vissza eredeti helyszínünhöz, a Kolping Hotelhez. Remek bábelőadást nézett végig Hanna, ami csak azért is nagy teljesítmény, mert bizony apukájának nem sikerült ez a mutatvány..ő bizony elaludt a 45 perces előadás alatt.
Kedvenc esti programunk a kivilágított töklámpások számbavétele volt..azt hiszem hivatalosan is ki merem jelenteni, Hanna tud számolni...10-ig biztosan. Meg azt is, hogy Hanna imád utazni velünk.....mi is vele.

Hanna pörög és ez nem kizárólag azt jelenti, hogy felhúzható egér módjára jár kel, hanem szó szerint forgatja magát. Élvezi, hogy elszédül. Élvezi ha apukája dobálja, most újabban a franciaágyunk közepére fürdetés után nyugtatésképpen és ébredés után ébresztésnek. Ezek után senki nem csodálkozhat azon ha a fűzfői bob pályán teljes sebességgel lecsúszó gyermekem végig sikított a boldogságtól.
Bájosan, lányos a beszéde és mostanség a külalakja is, amit frizurájának, pontosabban csatocskáinak és coffocskáinak köszönhet. Önállósága nőttön nő, ma harisnyanadrágját sikerült majdnem tökéletesen felhúznia, ami valljuk be még nekünk se mindig könnyű. Magát pelenkázná ha hagynám, ehelyett babáit rakja folyton tisztába. Megméri a testsúlyát és magasságát, és késsel villával eszik az úrikisasszony. Ez utóbbit inkább elveszem tőle amit gyakran zokon is vesz.
Bocsánatot kér ha rossz fát tesz a tűzre és még mindig gyakran átölel és azt mondja szeretlek. Dióhéjban ennyi, tudom nem túl érdekes az olvasónak de kénytelen voltam felsorolásszerűen beszámolni egy két mozzanatról, mert annyira gyorsan nő és fejlődik a kicsi lány, hogy félek nagyon hamar elmúlnak ezek a pillanatok és elfelejtek lejegyezni valami fontosat. Most csak ennyi. Megyünk pihenni 4 napra a sokat emlegetett Alsópáhokra amit gyerekparadicsomnak is neveznek. Majd beszámolok róla.

Ma elmentünk a Szent István parkba, hogy Hanna kedvére kimotorozhassa magát, kedvenceit-, a szökőkutakat bámulhassa, hintázhasson, csúszdázhasson, virágokat szagoljon, nézze a sok ismeretlen bácsit, nénit és gyereket. Mi meg csak sétáltunk utána és néztük milyen nagy gyerünk van. Kicsit meg is hatódtunk. Aztán Hanna talált egy ivókutat és amolyan nagylányosan ivott belőle. Csurom víz lett de hagytam amíg megörökítettem a pillanatot.

Hanna tud számolni. No nem kivonni és összeadni..egyszerűen tízig sorolja a számokat. Nem rám ütött. Ha jól emlékszem én háromig tanítottam számolni, ő pedig ha abbahagyom mondja a következőt. A négyet az ötöt és a többit. Imád a pémztárcámban kotorászni, játszani a pénzzel. Vagy talán azt is számolja csak én nem is sejtem? Igaz minden esetben szalad és hangos kiáltásokkal keresi a zsebem, hogy azután belecsúsztassa, így aztán nem kopaszt meg nagyon.
Pénteken apukája ment érte a bölcsibe és annyira igazán apásra sikeredett ez az esemény, hogy le kell írnom röviden. Én előadáson ültem és éreztem, hogy küldenem kell egy sms-t néhány fontos instukcióval életem párjának, biztos ami biztos. Jól tettem. Hanna a benti kis mamuszában életfontosságú kispárnája és babája nélkül csücsült ekkor már az autóban. A cipőcske még hagyján de az előbb említett két tárgy nélkül nem tudom milyen hétvége elé néztünk volna. Közben persze mosolygok magamban, hogy ez olyan igazi apukás baki volt, talán nem is kellene neki nagy jelentőséget tulajdonítani. Azok, akik maguk is anyukák pedig megértik miért olyan kedves nekem mégis ez a csacska sztori.
A kép Hannát és anyamamát azaz engem ábrázol. Hanna most így, duplán hív ..Anyamama. Jó nem?

....kicsit beteg volt, ami a közösségbe járás és az ősz velejárója. Viszonylag hamar kilábaltunk a náthából és Hanna újra piszézésre használja az orrocskáját nem pedig arra, hogy zsebkendőbe törölje állandóan. Bölcsődés nagylány, aki boldogan köszönti kedvenc Márta nénijét és szó nélkül alszik idegen helyen. Megjegyzem többnyire utolsónak ébred. Mindezt persze hetente kétszer, amíg én az újságírás csínját bínját próbálom elsajátítani. Mindkettőnknek szüksége van erre a két napra, úgy érzem Hannának is hasznára válik, hogy közösségben van, nekem pedig régi álmom teljesült ezzel az iskolával.
Legkedvesebb szavajárása a kicsi lánynak egyébként a "csicsi babaj". Egyszerűen imádom nézni amikor mondja és betakarja, lefekteti valamelyik babáját közben vagy ő teszi a buksiját a kispárnára. Szókincse rendületlenül fejlődik de erről majd máskor írok.

Van egy marionett bábunk. Fából..igazi Pinokkió feje van. Kizárólagos életre keltője Hanna apukája, becses férjem, akinek feladata az esti elalvás előtti tanmesék elmondása, gyermekünk aznapi tevékenységéről, jóságáró, rosszaságáról szóló beszélgetések imitálása, természetesen elváltoztatott hangon. Imádom ezeket a pillanatokat. Hanna beleül az ölembe és úgy hívjuk Pinokkiót jó hangosan. Amikor megérkezik, nagy az öröm, el kell énekelni neki a nap slágereit um. Csip csip csóka és Nyuszi fülét hegyezi.
Az csak külön jó, hogy hosszú orra van, igazán nagy hasznát vettük Pinokkió e testi hibájának amikor az orrszívó porszívó hasznosságát ecseteltük Hannának majd be is mutattuk rajta.
A képen Hanna őszi arca látható. Franciás szerintem.

Hopp..most akartam írni egy rövid kis történetet de éppen felébredt a kora délutáni alvásából Hanna. Így aztán most csak egy kép amiben a magassarkú cipőben való járást gyakorolja Hanna. A kép felülnézetből készült, hogy közkívánatra közelebbről is láthatóak legyenek azok a göndör fürtöcskék, aminek kifésülése bizony nem kis feladat.

Így hívom Hanna bölcsijét. Finiséhez ért a beszoktatás, túl vagyunk a legnehezebb pillanatokon, az elváláson és az idegen helyen alváson. És mielőtt sajnálni kezdené bárki is Hannát elmondom, hogy ugyanolyan próbatétel ez nekem, mint neki. A bölcsődei alkalmazottak hihetetlen tapasztalata segített át engem és Hannát a kritikus pillanatokon. Az eredmény? Hanna második déli alvását tölti a bölcsiben. Otthoni kispárnáját és babáját magával vitte, kellenek az otthoni illatok.
Önállóságot tanul, így aztán nem csodálkozom azon, hogy nem engedi többé, hogy én etessem, saját maga kanalazza az ételt és fel van háborodva ha kézmosás után nem törölheti meg törölközőbe kis mancsait. Bölcsinek köszönjük, hogy a szelídmotorosból vadmotoros lett, ami azért nem olyan öröm tekintve, hogy bármennyire is alap játék ez a fröccsöntött motor, azért nem veszélytelen. Persze lehet, hogy megint csak túl aggódom magam. Minden hiába. Hannán mindig találok valami kis bibit vagy foltot amit hebrencssége során szerez.
A képen egyik önfeledt pillanatában látható. Incselkedik a vízcseppekkel, locsolás alatt. Ki kell élvezni a meleg napokat, nemsokára itt az igazi ősz.

Végre személyesen megismerkedhettünk internetes barátnőimmel és babáikkal. Szerveztünk a kertben egy kis babazsúrt. Hannának elmagyaráztam, hogy nemsokára megtudhatja kik miatt mondom sajnos túl gyakran, hogy "mindjárt kicsim" vagy "ezt még leírom, aztán..." kezdetű mondatokat. Kik miatt nem rajzolom le a tizedik csigát amit ki kell színezni aztán és kik miatt vagyunk a dolgozószobában ahelyett, hogy a homokozóban ülnénk egész nap. Mert fontosak nekem ők -azt látja kicsi Hanna... Ők azok akiknek szintén decemberi babájuk van, akikkel együtt nevetünk és néha sírunk a babázással ill. anyasággal kapcsolatos apró cseprő dolgokon.
Ha szimplán annyit írok, jól éreztük magunkat az kevés. Feltöltődtünk, gyönyörködtünk, pihentünk, nevettünk, pletyiztünk és mindezt úgy, hogy a babák hagyták. Szokatlan tudom..
Íme a best of babatali fotók közül a legjobb. Ettől te is vidámabb leszel.