Kár, hogy mostanában szinte minden géphez utashidat csatolnak és ezen keresztül kell elhagyni a gépet, mert így csak jóval később a repülőtérről kilépve tudtam beleszagolni a levegőbe. Párás, langyos idő fogadott. Meg taxisok hada. Tudtuk mennyibe kerülhet, így hamar megállapodtunk az egyik sofőrrel. A legelső, ami megfogott az a házak, ahol és ahogy élnek az emberek. Késő este volt de a langyos levegő miatt szinte minden ház ablaka, ajtaja nyiva állt. Be lehetett látni a puritán berendezésű lakásokba, láttuk ahogyan az emberek a teraszon az elmaradhatatlan hintaszékben ülve beszélgetnek, társasági életet élnek aztán megláttuk az első veterán autót, amelyek annyira hozzátartoznak Kuba képéhez.
Aztán megérkeztünk szállásunkra a Hotel Ambos Mundosba http://www.hotelambosmundos-cuba.com/ , amit, nemcsak a remek helyszíne miatt választottunk hanem azért is, mert patinás és nem kisebb híresség, mint Hemingway lakott benne, történetesen az 511-es szobában, két emelettel felettünk. A szoba ettől kezdve turista látványosság, csoportok özönlenek oda, hogy megnézzék Hemingway néhány személyes tárgyát és kipróbálják a gyönyörű műemlék jellegű liftet. Így aztán jó sokszor hallottuk az utcáról behallatszó idegenvezetők hangját, ahogy elmesélik a hotelünket bámuló turistáknak azt, hogy a nagy író itt írta az Akiért a harang szól című művét és micsoda remek kilátás nyílik a városra a tetőteraszról, ahol egyébként az étterem található.
Itt tapasztaltuk először azt, hogy milyen előnyökkel jár ha valaki spanyolul társalog a személyzettel és persze nem szűkmarkú az egyébként roppant módon elvárt borravalóval. Merthogy valószínűleg ennek köszönhetjük, hogy a hárombalkonos, hatalmas szobát kaptuk meg. Örültünk neki és amíg a takarítással bajlódtak, elsétáltunk a Paris nevű bárba, ahová a hangos élő zene csalogatott be és megittuk az első kubai mojitonkat. Szerencsére az említett bár csak néhány lépésre található a hoteltől így aztán talán a fáradtságtól, mindenesetre kissé bizonytalan lépésekkel sétáltunk vissza szobánkba. Hemingway, aki gyakran itta le magát, hasonlóképpen, így botorkálhatott haza az Ambos Mundosba, igaz ő nem háromgyerekes anya ill. apa volt, hanem legalább művész. Nagyon autentikusnak éreztük az első pillanatokat. Közben annyi erőm azért még volt, hogy hozzáadjak hatot a kubai időhöz és megállapítsam, hogy kislányaim most ébredtek fel, reggel van otthon...