Piros pontot adok magamnak, mert sikerült minden alkatrészt, tartozékot összeszednem a nagy napra és még csak itthon sem felejtettem belőle semmit. Igaz, már napokkal előtte listát írtam..pólya, cumi, cumisüveg, kissapka, partedli, body, csörgő..aztán fodros szoknya, kendő, művirág és persze postás ing, nagy táska jól telepakolva női magazinokkal, sapka és egy boríték. Igaz, ezúttal a sütésre már nem maradt sem energiám sem időm, így egy nagy csomag nápolyit készítettem elő, hogy hozzájáruljak a finomságokhoz, ezt viszont, mint érkezéskor kiderült, Noémi kilopta még indulás előtt a szatyorból....Az öltözőben már nagy volt a sürgés forgás és örömmel láttam, hogy a gyerekek mellett, a szülők is komolyan vették a felhívást, miszerint belépés aznap csak jelmezben. Amíg a kicsik jelmezben elfogyasztották reggelijüket, mi az öltözőben várakoztunk és megosztottuk egymással a jelmezkészítéssel kapcsolatos élményeinket, amelyeket két csoportra tudok osztani, nevezetesen a vásárolt, kölcsönzött, örökölt, mindenesetre kész jelmezes csapatra és a csak azért is megmutatom, hogy kreatív vagyok és sk jelmezt adok a gyerekemre csapatra. Ez utóbbiba tartozom én magam is és a nagy sikeren felbúzdulva úgy döntöttem, hogy nem is változtatok ezen a jövőben sem, még akkor sem ha hamarosan három jelmezötlet megvalósításán is kell töprengenem, a kivitelezésről nem is beszélve.
A farsang az ovisok jelmezbemutatójával kezdődött. Az asztalokat összetolták és egy rögtönzött kifutót építettek így az óvónénik. Mindenki szépen végigsétált, volt aki meghajolt és persze elmondták a biztonság kedvéért, hogy minek öltöztek be. Hannámnak előbb ki kellett venni a szájából a cumit aztán egy hatalmasat oááá-zott így Ági néni inkább visszadugta a műanyagot a 4 éves pólyásbaba szájába.
Ezután minket is meglepett a felkérés, de a közönség helyet cserélt, azaz a kicsik ültek le a székekbe és mi szülők kuporodtunk le a szőnyegre majd nekünk kellett felvonulni jelmezeinkben. Volt hastáncos anyuka, varázsló, kutyacsalád aztán Hanna barátnője Imola, aki Piroskának öltözött be, anyukája volt a farkas, apuka a vadász és a nagymama a nagyamama.
A móka ezután folytatódott igazán és azon kaptuk magunkat, hogy mi is visszaváltoztunk ovoisokká de lagalábbis gyerekekké, mert a vetélkedőkben, játékokban aktív részvételt vártak tőlünk. Hát, aki ismer egy kicsit bennünket, annak mondani sem kell, hogy ránk számíthattak...
Zoltán aznap egész napra szabadságot vett ki, így a nap további részében elintéztük a közelgő utazásunkhoz szükséges ügyeket. De erről még szót se többet, magam is alig hiszem el, tele vagyok kérdésekkel, dilemmákkal meg persze várakozással.
Itt egy kép rólunk..a pólyásbabáról, a virágáruslányról...