Hanna mostanában, esténként megrázza (szerintem giccses) kis üveggömbjét, amiben egy hóember csücsül, hogy aztán így varázsoljon reggelre havat a háztetőkre, a kertbe, a fákra. Közben a címben szereplő versikét skandálja. Velem együtt, mert hihetetlenül fülbemászó..mostanában azon kapom magam, hogy éjjel is ez jár a fejemben.....he-he-he-he hetekig.. hu-hu-hu-hu hull a hó, hi-hi-hi-hi jaj de jó. Mert szánkózni, hóembert építeni tényleg jó (lenne) de igazán még csak porcukrot szállt a felhőből. Tegnap végre egy kis ropogós hó is érkezett, amit persze reggel azonnal ki is kellett használni, mégpedig összekötve a kellemeset a hasznossal és szánkóval menni a kis fa boltba friss kifliért, Zoltán "ló"erejével. Közben pedig végigcsacsogni az utat. Úgyis olyan sok megbeszélni való van mostanában. Az ünnepekről például. Mi együtt választjuk ki a karácsonyfát, hiszen Hanna agyafúrtabb annál, minthogy elhinné, hogy a sok karácsonyfalerakat azért van, hogy angyalok vigyék majd a megfelelő házba, ahol majd feldíszítik. Azonnal megkérdezné..akkor miért árulják, miért vannak tele díszekkel az üzletek és egyébként is miért vesz mindenki ajándékot? Szóval a Mikulás meséhez tartom magam és állom a keresztkérdések össztüzét de a karácsony más. Elmagyaráztam Hannának, hogy Karácsonykor a kis Jézus születését ünnepeljük. Persze záporoznak a kérdések ilyenkor is. Ki volt Jézus? Válaszolok. Aztán azt mesélem, hogy a karácsonyt a szeretet ünnepének is hívjuk és ilyenkor mindenki ajándékkal kedveskedik a másiknak. .Nem hiszem, hogy ettől csalódott lenne. Az együttlét, a készülődés, az illatok, az izgalom a lényeg pici tündérmesével.. Mi 23-án díszítjük fel a karácsonyfát..EGYÜTT. Idén először rákerülnek a Hanna által készített díszek is. Nekem pedig az jut eszembe, hogy ez a 4. igazi karácsonyunk Zoltánnal. Az első, azért, mert először volt gyerekkacagástól hangos a ház, a második azért, mert Hanna már elég nagy volt ahhoz, hogy fel is fogja micsoda varázslatos ünnep a Karácsony. A haramadik azért volt különleges, mert még két gyerek (ezúttal sírásától,mint inkább nevetésétől) volt hangos a ház. A mostani pedig azért, mert Hanna már igazán tudja miről szól az ünnep, együtt készülünk rá hetek óta. Arról nem beszélve, hogy két örökmozgó, kíváncsi kislány is alig várja, hogy a karácsonyfadíszeket megkaparintsa.
Ajándékozás előtt elmegyünk kedvenc kis színházunkba , a Karácsony gyertyácskái című darabbal csillapítani az izgalmakat. Addigra már minden készen áll itthon.
De nem szeretnék a dolgok elébe menni. Hiszen hátra van még Hanna ovis karácsonya, amire már jó ideje készülnek. Minden héten más és más verset, dalocskát hoz haza. Bejglit sütnek, kókuszgolyót gyúrnak, alkotnak, titkolóznak. Várom már, hogy ha csak két órára is de részese lehessek óvodás életének. Innen folytatom.