Hanna rengeteg furfangos és bizony zavarba ejtő kérdést tesz fel naponta a Mikulásról. Olyanokat, hogy hol jön be...a kéményen rendben.. de akkor miért nem szólal meg a riasztó- hogy csak egyet említsek. Az a baj, hogy Zoltán ebben a zavarbaejtésben partnere Hannának. Felváltva kérdeznek és még hozzá is teszi Hanna kérdését hallva, hogy tényleg..igazad van..na ezt magyarázd meg Ágnes.. magamra maradok a fantáziámmal és szinte hallhatóan zakatolnak, csikorognak, nyekereegnek az agytekervényeim, hogy olyan választ adjak, ami elfogadható és Hanna sem nevet ki. Eszes, rafinált kislány, akivel emlékszem, két éves korában sem tudtuk elhitetni, hogy a Mikulás nem Zoltán volt.
Most akkor hogy van ez? Miért találkozik ennyi Mikulással. Eggyel a színházban, eggyel az áruházban, eggyel apukája munkahelyén, eggyel a belvárosban. ja és az óvodában is. Anyaaaa..hogy van ez? Kérdezi jogos érthetetlenkedéssel hangjában.
Tegnap ovimentes napot tartottunk. Elmentünk a Holdvilág Színházba, hogy megnézzük az Itt van itt a télapó című verses, dalos, Mikulásváró előadást. Az első sorban ültünk és persze Hanna megint nagyon bátor és aktív volt. Amikor aztán a Mikulás arra kérte a gyerekeket, szavaljanak egy verset vagy daloljanak el egy éneket, Hanna kicsit megszeppent. Nem vagyok az a lökdösődős, gyerünk már ne kéresd magad, menj már gyerekem típusú szülő, így kivártam, míg ő maga nem érezte úgy, hogy eljött az ő ideje. Csak annyit hallottam, hogy azt mondja..Na jóóóóó..megyek most én -és máris a színpadra pattant, ahol a Hull a pelyhes fehér hót énekelte el, biztosa ami biztos, ebbe nem sülhetek bele alapon.
Nos, ez volt az első találkozás a Mikulással, a láthatatlan pedig ma éjszaka csempészi be az ajándékokat a kis csizmákba. Virgácsot elvből nem szeretne, bár érzi,hogy egy kisebb darabot megérdemelne. Holnap az óvodába látogat el a Miki, aztán délután a munkahelyi Mikulással lesz találkozás. Egy nap kettővel. No erre már végképp nincs magyarázatom. Kik ezek? Segédek, tartalékosok..és akkor melyik az igazi?
Én tudom.
0 megjegyzés
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes