Barbara barátnőnk ittfelejtett fogkeféjével, Hanna szépen leült a szőnyegre és kikefélte (velúr csizma lévén csak ilyen tisztításról lehetett szó) kiscsizmáját. Közben újabb kérdéseket tett fel és Zoltán újból segített zavarba hozni de helyt álltam és inkább eltereltem a figyelmüket a , délután Hannával együtt készített kókuszgolyókkal. Hanna szerette volna ébren megvárni a Mikulás érkezését de sikerült meggyőznöm (hála Bartos Erika könyvének is), hogy ahol fényt lát a Mikulás, oda csak később megy el. Elolvastam az összes Mikulás témájú mesét és amikor végre elaludt összeszedtem a kis ajándékokat. A kicsik csizmáját is elhelyeztük, szépen egymás mellé a legszebb ablakunk alá, hogy aztán reggel nagy legyen a meglepetés.
Hajnali kettőkör Hanna átvándorolt a mi ágyunkba. Félálomban megemlítette, hogy ő bizony már látta, hogy tele vannak a csizmák. Kótyagosan csak annyit tudtam válaszolni, hogy aludjunk vissza gyorsan, hátha még szeretne rakni bele valamit és legnagyobb meglepetésemre Hanna el is aludt. Reggel aztán nagyon boldogan vette kézbe Thomasos bélyegzőjét, Bogyó és Babóca kifestőjét, nagy kedvencét a csokismazsolát, egy pihe puha mackós zoknit és egy zacskó gumimacit.
A kicsik egy-egy babakönyvet kaptak, amiről persze rögtön azt hitték ehető.
Reggel rohanás az oviba csinosan, mert a Mikulás az közéspsősökhöz is ellátogat. Az ajtón kilépve újabb csomagocska a kerítésünkre akasztva. Kedves szomszédaink gondoltak 3 gyerekünkre. Azt, hogy ezt is a Mikulás hozta már végképp nem sikerült elhitetni Hannával. Csak annyit mondott: Milyen kedves a Bíbor (kutya) gazdája, a Péter bácsi... és így is van. Érezhető az ünnepi hangulat. Hanna pedig a szokásosnál is vidámabban ment oviba.