Úgy tűnik most értem abba a korba, amikor zavar ha aránytalanul sok pénzbe kerülnek azok a játékok és könyvek, amik nélkül gyerekeim úgy érzik nem tudnak élni. Persze a legtöbbször megadjuk magunkat és megkapják az áhított tárgyat, ám továbbra sem egy szóra, hanem mondjuk a harmadikra..
Feldühít, ha azt látom, hogy Hanna nem találja fel magát a kertben, az udvaron vagy legrosszabb esetben a házban. Ilyenkor akármennyire szeretném magamban tartani, kitör belőlem, hogy bezzeg (ha nem is az én időmben) de nagyszülei, dédszülei idejében egy karika, egy bot és egy kukoricacsutka baba testesítette meg a játékeszköz fogalmát és ezekkel fél napokat boldogan el is játszottak. Legtöbbször kikerekedik a szeme, én pedig leguggolok hozzá és elkezdem mesélni, hogy legjobb kislánykori barátnőmmel Bíró Szilvivel miket játszottunk hajdanán. Persze klasszikusokat, mint például ugróiskolát. Gumiztunk (már neki is van) , hatost, amit anyutól tanultam, keljfeljancsi hány órára kérdésre válaszoltunk, egyelőre kétkettőre szövegre dobáltuk a labdát a ház falára, amíg ki nem szólt egy lakó, hogy ez neki nem jó. Ugrókötéllel kiskígyóztunk , nagykígyóztunk, óriáskígyóztunk és persze voltunk rózsák, szegfűk, ibolyák, és így ugráltunk. Tudom tudom. Ezek mind társasjátékok. Ezeket egyedül nem lehet űzni. Eszti és Noémi pedig még kicsi a legtöbbhöz. Még egy év és tökéletes partnerek lesznek ebben is-ígértem.
Bikalon, a középkori élményparkban is szembesültünk a régi játék egyszerűségében rejlő varázslattal. Le is fényképeztem párat és eltökélt szándékom, hogy elkészítem itthonra.
Hanna pedig sűrűn megkérdezi, hogy anya, mit játszottál kislány korodban? Én pedig úgy érzem felsoroltam az összeset. Pedig biztos van még pár krétás játék vagy olyan, amihez még az se kell. Azon kaptam magam, hogy böngészem a web oldalakat. Beütöttem a side walk games kulcsszót és ötleteket gyűjtök. És a blogom történetében talán először felteszem a kérdést: Ti mit játszottatok a kertben? Ti mit játszottatok gyerekkorotokban egyedül vagy éppen a barátokkal? Emlékeztek a régi gyerekjátékokra?
Itt van ez a kép, amiről az átlag művelt tudja, hogy a középkorban készült, az átlagnál műveltebb pedig azt is hogy Pietr Bruegel festette , aki több, mint nyolcvan különböző, a korra jellemző játékot ábrázolt képén. Én magam némi kutatómunka után, egész tájékozottnak éreztem magam, legalábbis a képen látható játékokat illetően. Hannának kinyomtattam a képet és együtt nézegettük milyen játékokat ismer fel magától és melyik az, ami némi magyarázatra szorul. Gyerekjátékok. Ez a kép címe. És ugyanez volt a címe a darabnak, amit Hannával vasárnap délután néztük meg. Izgalmasnak tűnt, amit a váratlan felismerés, hogy Hanna unkatestvére, Nóri és az én sógornőm Orsi is pont oda készült-még különlegesebbé tett Hanna számára. A Mexikói útig autóval mentünk, mert rádióhallgató, tv néző emberek vagyunk és így nem történhet meg, hogy holmi biciklis Critical Mass felvonulás (amiben egyébként jövőre szeretnénk családostul részt venni) megakadályozza a zavartalan színházba jutásunkat. A kisföldalattin egyébként is mindig nagy öröm a lányoknak az utazás, sőt bevallom még nekem is.
Meg sem lepődtem, hogy a piciny színház telt házas volt. És persze megint nagyon színvonalas, kedves, helyes előadásban volt részünk, remek zenei betétekkel, Bozsik Yvettre jellemző ötletekkel. Az ötven perces első felvonás után aztán az előtérben és a ruhatárban kialakított asztalok valamelyikén, vesszőparipát, nyírfakoszorút készíthettek a gyerekek, kipróbálhattak néhány középkori - és az előadásban látott játék valamelyikét és végül még reneszánsz zenére is táncolhattak a színpadon. Ez utóbbiban Orsival mi is aktívan kivettük a részünket.
Egy csomó játékötlettel gazdagabban tértünk haza. És külön jó, hogy egyik sem szerezhető be boltban. Ja és végre van igazi vesszőparipám. Hanna nekem adta. Azt mondta hozzám jobban illik. És igaza is van.
7 megjegyzés
Anyáról leányra
VálaszTörlésÉletbölcsességek lányok neveléséhez
Ma az ez első idézetemnél nyílott ki a könyv (amit tőled kaptam)
:)
"
Tanítsd meg fára mászni (meg le a fáról), függeszkedni a mászókán, meg bevinni egy jobbegyenest!
Hadd tanulja meg, hogy erős!
Mutasd meg neki, hogy egy különösen nehéz napot akár négyévesen (6) is jobbá lehet tenni egy habfürdővel!
Egyezz bele, hogy megfésülje és megformázza a hajad!
És az apja haját is.
Ez a vágya nem tart örökké.
Hívd ki szökdécselő versenyre!
Ez különösen kapóra jön, ha valahová gyorsan kell odaérned.
Különböző korszakai mindig megfognak lepni.
Annak ellenére, hogy te is keresztül mentél ezeken.
Menjetek el piknikezni csak ti ketten!
Az sem gond, ha ez a kertetek végében történik."
Így hirtelen... nem is tudom, a klasszikusok: bújócska, fogócska, ugrókötelezés és gumizás, labdás játékok (névkiáltós, vadászos-vadkacsás, és még sok más, amiket így nem tudok leírni, a nevükre nem emlékszem, vagy nem is volt), különféle szerepjátékok: piacosdi, főzőcskézés, papás-mamás, óvodásdi-iskolásdi. JAj, és nyáron a "kalyibázás", ami azt jelentette, hogy szőnyegekből, pokrócokból kalibát, sátort készítettünk, berendeztük, vendégeket hívtunk-vártunk, stb. Persze, ezek mind több embert igényeltek, legalább kettőt-hármat, de inkább többet. Amiket magamban játszottam, most nem tudok.
VálaszTörlésHanem, mikor már nagyobbak voltunk, játszottuk a "szavas" játékokat.
1. Iylen betűvel kezdődik, azzal végződik és pl. virágféle. VAgy lánynév, vagy ország vagy bármi.
2. Hárombetűs szavakat mondtunk, és mindig kicseréltünk benne egy betűt/hangot, és kellett folytatni a sort. Pl. hét - tét - tél - fél - fül, stb.
3 Virág, lány, fiú - társas: ketten elmentek, megegyeztek egy szóban, valaki a többiek közül kitalálta s aki kitalálta, majd választott kettejük közül. Aztán ők ketten találtatták ki az új szót és így tovább.
4. papíron a repülőzés, amikor felrobbant a repülő, ha éppen a fejét találtad el.
5. szintén papíron az Ország, város...
6. más: keretet rajzoltunk, abban pedig vonalakat hőzgáltunk és végül lekerítettünk egy részt. Aki nagyobb területet fedett le, az nyert.
Egyelőre kb. ennyi, biztos sok minden magyarázatra szorul, de ha érdekel valamelyik, majd - amikor sok időm lesz :D:D:D - leírom neked őket.
Puszillak
Sokban ismételhetném az elődeimet:
VálaszTörlés1. Papír formában az Ország, város, fiú, lány....
2. Szintén papíron torpedózás (kockás papíron), amőbázás...
3. A szabadban én sosem egyedül játszottam, mivel lakótelepi gyerök voltam:)Minimum ketten, de leginkább 4-5, 6-an is játszottunk hunyót, Amerika fogót, homokozó egész területét elfoglaló óriásvár és labirintus építést. A zöldben, bokrokban igazi titkos rejtekhely felépítését, ahová minden apróságot összehordtunk a régi fazekaktól a rongyokig mindent. Sőt, még főzőcskéztünk is bogyókból, virágokból:)
4. Jó időben tollas és ping-pong meccsek dúltak, akár órákon át, amitől másnap izomlázunk volt:)
5.Télen óriási hógolyócsaták mentek, vérre...totál átázásig:)
Pusz,ZKriszta
Móni! Nagyon jók! Örülök, hogy tetszik!
VálaszTörlésEdith!
Ha sok időd lesz..
Vadászos vadkacsás ill névkiáltós játékokat megköszönném ha kifejtenéd.
Kriszta, mi az az amerikai fogó?
Az én játékaim,amik még emlékeimben vannak körül-belül azok,amiket Edit is leírt...Hiába mindketten Erdélyiek vagyunk:))
VálaszTörlésTényleg kell még kis idő,hogy Hanna a testvéreivel ilyen jó kis játékokat játszhasson.De most szeptemberben jönni fog egy "kis" változatosság Hanna életében,úgy hogy nem hiszem,hogy unatkozni fog:)
A nyárra pedig a kreatív anyukája kitalál mindenféle jót,hogy lekösse lányait:))
Puszillak,
Timi
Ami elsőre eszembe jut, és nem társas, bár barátnővel is jó volt együtt játszani, de mégiscsak önálló, az egy utazó babadoboz volt. Leginkább nagymamámnál játszottam ezt, és az egyik legkedvesebb emlékem. Egy csokidoboz volt a kincsesláda egy kis méretű babával, akinek rongyokból, mindenféle anyagokból ruhákat készítettünk. A java része, jóindulattal lapruha volt, megkötővel.
VálaszTörlésA kutatás is része volt, talán a legjobb, padláson, régi ruhásszekrényekben, de ahogy a nagyanyámat ismerem, képes volt egy jó otthonkából is kanyarintani a babának egy ruhára valót.
Ági, köszönöm, hogy eszembe juttattad ezt!
Névkiáltós: - kell hozzá minél több játékos (ti öten már klasszul játszhatjátok)+ 1 labda
VálaszTörlésValaki feldobja a labdát, miközben kiáltja egyiknek a nevét. Az illetőnek el kell kapnia. HA kifogja, mielőtt pattanna a labda, ő is gyorsan kiált valakit, ha viszont eléri a földet, a többiek elszaladnak és csak akkor állnak meg, amikor a labdás elkapja a labdát (bármerre is gurult) és azt mondja STOP. Ekkor valakit meg kell úgy dobnia, hogy az ileltő ne tudja elkapni a labdát, és ha sikerül, akkor ő megúszta. Az, viszont, akit megdobott, kap egy pontot. 5 összegyűlt pontnál a többiek átkeresytelik a "szerencsétlent"(én mindig szerettem ez a valaki lenni). Folytatódik a játék, az átkeresztelt személyt vizsont csakis az új nevén szabad kiáltani. Ha valaki elfelejti, pontot kap. Addig viseli az új nevet, amíg valaki más is (vagy ismét maga:P) kigyűjti a pontokat és ismét "keresztelő" lesz.
Még én is meglepődtem, hoyg milyen hosszas a leírása, bár egyáltalán nem bonyolult és mi, gyerekként, imádtuk. Ez a teljes formája, ezen belül viszont annyira egyszerűsítheted, amennyire gondolod, hogy Eszternek és Noncsinak is érthető és kellemes a játék.
VAdászosat máskor, úgysem késtek el, mert az még nagyobbaknak való. :)
HAnem eszembe jutott az imént még egy, az Adj, király, katonát. Ezt otthon ritkán játszottuk, inkább az iskolában, ahol tényleg sokan voltunk és lehetett két szép "hadsereget" összehozni. De ezt biztos ismered!:)
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes