Ezerszer elhaladtam autóval előtte, ha piros volt a lámpa a nyitvatartási időt is megnézhettem és kívülről megtanulhattam volna, valami miatt mégis csak most sikerült eljutni oda, hogy Hannával beiratkozzam a hozzánk legközelebb eső könyvtárba. Amikor Hannától megkérdeztem mit szólna hozzá, ha lenne saját olvasójegye és időnként könyvtárból kölcsönöznénk ki könyveket, azt felelte, hogy nem annyira jó ötlet, mert ő is szeretné megőrizni a könyveit a gyerekeinek, mint én, és ez ebben az esetben nem lehetséges. Jogos az aggodalma, gondoltam magamban, de hát szerintem nem olyan nagy baj ha nem az egész gyerekkönyvtárát őrzi meg az utókornak és egyébként is máris rengeteg kiolvasott kötet sorakozik a könyvespolcokon. Annyi , de annyi könyv van, amit érdemes lenne egyszer átlapozni, elolvasni, áttanulmányozni, hogy azon kívül, hogy nem győznénk megvenni, el se férne a szobában..
Bevallom az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor a Scolar kiadó egyik kötetét vettem meg Hannának szélhámosan sok pénzért. A sorozatnak még van vagy húsz kötete, amiért nem vagyok hajlandó további szélhámos összegeket kifizetni. Szóval elautóztunk a sarki könyvtárba, ami előtt annyiszor elhaladtam már, kitöltöttük a megfelelő papírokat, amiket Hanna aláírt. Aznap ez volt a második aláírása, amitől borzasztó nagylánynak érezte magát. Reggel, készülő diákigazolványának okmányára kellett ráírni gyöngy betűkkel a nevét, most pedig a könyvtári dokumentumra.
A nagyon kedves könyvtáros hölgy gyorsan elmagyarázta a kölcsönzés feltételeit, azt, hogy egyszerre 8 könyvet lehet kikölcsönözni négy hétre és persze meg is lehet hosszabbítani, amiről nem árt időben szólni, aztán már szaladt is Hanna a gyerekrészleghez, ahol röpke tíz perc alatt összegyűjtötte a maximálisan engedélyezett számú könyvet. Remek választás volt mindegyik, alig várom, hogy olvashassuk.
Az egyiknek még érezni lehetett az új könyvre jellemző nyomda illatát. A többi már átvette a semmihez sem hasonlítható könyvtár szagot. Azt, ami azonnal megcsapta az orromat belépéskor. Eszembe jutott gyerekkorom, az Ikarus Művelődési Ház könyvtára, ahová nagyon gyakran jártam. Az ottani könyvtáros hölgy, akinek még a nevére is emlékszem, úgy hívták Tollas Györgyi, meseklubot szervezett. Minden alkalommal egy témát veséztünk ki könyvek és feladatok segítségével. Azóta keresek hasonló foglalkozást Hannának vagy a kicsiknek...
Szóval fellázadtam a könyvárak ellen. És bár biztos vagyok benne, hogy a lányok ezentúl is kapnak új könyveket és nem lesz karácsony, szülinap vagy más sátoros ünnep könyv ajándék nélkül, ezentúl háromszor is meggondolom melyik könyv legyen az, amit majd megőrizhet Hannám a gyerekeinek.