Másodszor jártunk a gyönyörűen felújított Gozsdu udvarban, pontosabban jártunk mi már ott többször is, de nem nem a vasárnapi GOUBA kedvéért. A hét utolsó napján ugyanis egy új ...hát nem is tudom zsibvásár, bolhapiac vagy forgatag várja azokat, akik hozzánk hasonlóan izgalomba jönnek egy egyedi kirakodóvásártól.
Igazából ez egy művészeti vásár. Mert nem jut eszembe jobb elnevezés egy olyan helyre, ahol különleges designe lámpáktól kezdve a selyempapucson át a tüneményes kézzel varrott macikon keresztül kaphatók még filcből készült szépségek, tűzzománc csodák, könyvek és rengeteg szokatlan tárgy. Időnként meghökkenünk egy lámpán, aminek alján citromok sorakoznak és talán még vágyunk is rá, hogy a mi hálószobánkat is díszítse egy hasonló.
A gyerekek is mindig találnak valamit ami után lehet ácsingózni. Múlt alkalommal a világzenei standnál egy békás hangszert kaptak, mert arra jól lehet mondókát vagy ritmusos verset szavalni.


Most vasárnap azzal a szándékkal mentünk a Goubába, hogy ott reggelizünk. Gyereknap volt és ez egy jó kezdetnek bizonyult. Az omlettek, forró csokik és croissant elfogyasztása után pont kezdődött az utcaszínház, a Micimackó színdarab, amit ha jól láttam Gór-Nagy Mária csapata adott elő frenetikusan. A Micimackót alakító színész, Szabó Kristóf ismerős lehet másnak is, hiszen eddig stand up comedy-kben láthattuk, hallhattuk, meg mostanában egy reklámban is..




Amíg a kicsik Micimackót figyelték, én egy kicsit elkószáltam, hogy zavartalanul és "nem nyúlunk hozzá csak nézzük!" felkiáltások nélkül élvezhessem a forgatagot és a standok kínálatát. Itt aztán egy könyvet vettem észre, aminek borítója ismerős volt valahonnan. Meg is kérdeztem a pult mögött álló lánytól, hogy ezt nem egy gasztroblogger írta? A hölgy nagyon szerényen és mosolyogva csak annyit felelt: De igen. Én vagyok az.
Így ismerkedtem össze Kern Ágival, akinek főzős blogjának rendszeres olvasója vagyok. Különös érzés volt valakivel,akinek írásait már ismerted, akinek bejegyzéseihez még hozzá is szóltál talán- szemtől szemben találkozni. Kedves, közvetlen lány, akivel kicsit beszélgettünk és én még most is folytatnám de tudtam, hogy várnak a gyerekek, így gyorsan megvettem a könyvét, dedikáltattam majd már aggódó családomhoz siettem vissza. A szakácskönyvre már nem maradt pénz de a legközelebbi Gouba vásáron -ha ott lesz Ági- bepótolom, bár ezerszer megfogadtam, hogy nem kell a polcra több gasztronómiai kiadvány, mert hiszen van már elég és a blogok és főzős portálok ellátnak recepttel eléggé. Mégsem tudok ellenállni azt hiszem druszám receptjeinek, különösen annak, amelyikben nagymamája receptjeit gyűjtötte össze. Azt hiszem benne van a mákos guba is.
Egyébként pedig nem tértünk haza üres kézzel. Nem vagyok nagy híve a feliratos pólóknak de ezen két hétig nevettünk Zoltánnal, így nem bírtuk ki, hogy ne vegyünk magunknak egyet-egyet. Az van ráírva, hogy : SAVE SOMETHING
A lányok gyereknap alkalmából kaptak egy díjnyertes társasjátékot, a Zingo-t, amely játék egyébként az általam oly nagyra értékelt Thinkfun sorozat egyike.
Egy évben egyszer kaphatnak vattacukrot. Ez a nap most érkezett el. Az már csak hab volt a tortán, hogy nem került pénzbe se, a GOUBA ajándéka volt aznap a gyerekeknek. Ráadásul megállapítottam, méghozzá örömmel, hogy három lányunkból kettő nem is szereti a ragacsos édességet.
Még nézelődtünk volna de időpontunk volt a gyerekfodrászatba, amitől sokkal többet vártam és ami arra se méltó, hogy a blogban írjak róla. Szerencsére a kicsik kurtább hajjal is csinosak, bájosak, Hanna hajzuhataga pedig érintetetlen maradt.
Budapest, imádott városom ismét gazdagabb lett egy különlegességgel. A GOUBA egy olyan hely, amit érdemes felfedezni helyinek és turistának. Egy olyan látványosság, ahol mindenki mosolyogva járt fel s alá.