Elkezdődött a vakáció. A kicsik szeptemberig nem mennek oviba, Hanna pedig már az iskolába indul ősszel. Beírattuk a kiszemelt táborokba és megpróbáljuk tartalmasan eltölteni a nyár minden pillanatát. Vár ránk sok kaland és utazás. Ezen a hétvégén felavattuk a medencét és minkét napon kifulladásig (de azért nem belefulladásig)élveztük a kellemes hőmérsékletűre felmelegedett víz hűs habjait. Miközben napoztam, gyönyörködtem a Zoltán nyakába csimpaszkodó, incselkedő, sikítozó lányokban és számoltam hányszor kiáltják hogy "Apa"! Négy másodpercenként. Bár úszni még egyikük sem tud, nagyon élvezik a pancsolást. Fagyival próbáltam meg őket kicsalogatni a vízből, mire inkább lemondtak a hideg édességről, csak hogy tovább maradhassanak. Persze engedtem nekik, azzal a feltétellel, ha megígérik, hogy nem lesznek betegek a közelgő nyaralás idejére. Megígérték. És azért kaptak fagyit is.
Később, egyáltalán nem lepődtem meg Hanna megállapításán azaz hogy "Anya! Tök jó,hogy mi itthon is nyaralunk."