Már egy ideje ugyanazzal a népdallal ébredek és kelek. Ezt dúdolom vezetés, főzés és fürdés közben. Hanna énekelte bele a fülembe, és már a kicsik is kívülről fújják. Gyanítom, tegnap óta egy egész Erzsébet Ligeti Színháznyi közönség is. Azok, akik (minimum) négyszer hallgatták meg élő zenekar - és Vera néni csodás hangja kíséretében a Varázsovis gyerekek évzáró műsorát. (Vera "néni", az egyik tanár, egyébként két zenekar oszlopos tagja, az egyik a Zagyva Banda a másik pedig a Folk Error, -aminek egy este alatt rajongója lettem és ajánlom másnak is) Bevallom nehezemre esett a második sorban, nyugodtan ülve maradnom, lábam folyton táncolhatnékot parancsolt, így magassarkú cipőmet alig győztem kontrollálni, lábamat ide-oda lóbáltam, miközben folyton Hannát kereste szemem. Előtörtek belőlem néptáncos múltam darabkái meg a lépések és nagyon örültem annak, hogy Hanna egy remek kis alapot kapott itt a Varázsműhelyben a táncművészet e szeletkéjéből, annak meg még jobban örülök, hogy az iskolájában a tanmenet része lesz a néptánc, vagyis folytathatja az ismerkedést. Egyébként is, remekül áll neki a pörgős néptáncos szoknya.

Itthon aztán már nem kellett visszafogni magamat és rendes hangerővel énekelhettem a lányokkal vagy csak úgy egyedül, mosogatás közben, hogy:

Piros bagi templom tornya ide látszik
Az én kedves kisangyalom mással játszik
Játszadozzál kisangyalom én nem bánom
Csak a reádrakott csókjaim sajnálom

Kiskertünkben kinyílott már a gyöngyvirág
Szerettelek, de nem tudta ez a világ.
De már mostan kibeszélem fűnek-fának
Szerettelek elmondhadd a jó anyádnak.


Szánkón viszik a menyasszony ágyát
viszik rajta a két nyoszolyáját
Majd­ megreped szíve fájdalmába,
Vigasztalja őt a kedves párja

Cifra szűröm szögre van akasztva
gyere rózsám terítsd a nyakamba
Így is úgy is ott annak a helye
Még az éjjel betakarlak véle.





Hanna második (vagy harmadik? ) éve jár egy héten egyszer a Varázsműhely művészeti óvodába. Csodás ki szentély, remek, válogatott pedagógusokkal. Bevallom, ezt évet már Hanna kevésbé lelkesen járta, aminek oka csupán annyi volt, hogy saját óvodai foglalkozásiról sem szeretett volna lemaradni, hiszen ott is mindig valami különleges program vagy kreatív foglalkozás várta volna és bizony nehezére esett a választás egy idő után. No mármost, ha én azt látom, hogy lányom nem annyira lelkes már valamiért amit azelőtt csodának hitt, akkor én is várom a végét az egésznek. Ilyen érzésekkel ültem be a színházba. Aztán jött a varázslat. Már amikor Hannára öltötték a pörgős néptáncos szoknyát, amikor együtt, kézen fogva bevonultak Boti bácsi zenéjére, a "Csiribú csiribá hókuszpókusz nyílik a a varázsműhely"-re, ahogy elkezdődött a műsor , rájöttem újra, hogy igazi kincseket mondhat ezentúl magáénak Hanna, hogy nem volt hiábavaló ide járni, hogy szerencsés, hogy részt vehetett a foglalkozásokon. És én is az vagyok, hogy ott lehettem az évzárón. Sokat fejlődött Hanna egy év alatt, bátran, élvezettel és teljes odaadással vett részt a táncokban, dalokban, bábozásban.
A műsor végén még volt idő egy kis eszem-iszomra, profi fotósok által készített képek megvásárlására és még fagyizásra is, amit fabatkáért vehettek a fellépő gyerekek.
Remek délutáni program volt és boldog vagyok, hogy hála annak, hogy van még két gyerekem, nem kell elbúcsúznunk végleg ettől a remek helytől. Jövőre mini varászovisok lesznek, azaz havonta egy szombat délelőttöt ők is a mézeskalács és gyümölcsillatú oviban tölthetnek.