Kellemetlen szél fújt tegnap. Reggel elmentünk a Nemzeti Múzeum kertjébe, hogy a beígért gyerekprogramokon részt vegyünk. Éppen az ünnepi műsor főpróbáját figyeltük, ami valljuk be igencsak látványos és ötletes elemekkel volt tarkítva, ám a szokatlanul nagy szél jócskán megnehezítette az esernyőket, vitorlákat, zászlókat tartó szereplők dolgát. Összefutottunk a gyerekprogramok egyik szervezőjével, Orsi nénivel, aki történetesen a néptáncot oktatja Hannának a varázsoviban, így ha lehet a lányok még lelkesebben ropták a táncot vele. Kis fakarddal és papír huszársapkával szabadságharcosoknak képzelhették magukat. Élethű nagyságú lovas huszár szobrok és 1848-as csatába is beillő, jelmezes katona bácsi mellett pózoltunk, aztán az utálatos szél minket is inkább hazafújt.






"Ha ezt túlélem, újjászületek." nyöszörögte Zoltán, amíg a mellettem lévő masszírozó ágyon a törékenynek éppenséggel nem nevezhető úr éppen kötőszövetekig hatoló masszázsban részesítette. Nem mondom, én is időnként felszisszentem, de mi választottuk a simogató és svéd masszázs helyett az erősebb mély szövet masszázst, így vállalnunk kellett annak minden következményét.
A szaunában és a gőzkabinban az járt a fejemben, hogy egy wellness hotelben nem lett volna lehetőségünk kettesben Kleopátra fürdőt venni majd a további kényeztetésnek átadni magunkat, hiszen nagyszülő vagy más segítség nélkül ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Márpedig mi most jobban vágytunk egy kis feltöltődésre,mint valaha, mert a lányok valahogy egy ideje extra türelmet, energiát igényeltek tőlünk és ezt bizony már én is megéreztem. Egyszerre beszélnek, kérnek, kérdeznek és azon kapom magam, hogy semmi másra nem vágyom csak egy kis csendre. A day spa ötlete Zoltán fejéből pattant ki és én szinte számoltam a napokat, hogy mikor adhatjuk át magunkat az álompár kezelésnek. Odafelé úton azon viccelődtünk, hogy mi lesz ha nem tudjuk eldönteni, hogy milyen illóolajat csepegtessenek a hatalmas kádba és nem jutunk közös nevezőre abban se, hogy melyik masszázst kérjük. Azért csak megegyeztünk..



Eszembe jutott, hogy úton útfélen a Magyar Nemzeti Cirkusz plakátja ötlött szemembe, így megkérdeztük a lányokat mit szólnának ha cirkuszba mennénk a nemzeti ünnepen.
Természetesen nagyon lelkesek voltak, így a délelőtti előadás előtt fél órával már kezünkben tarthattuk jegyünket, amely a hátunk mögött álló hölgy jóvoltából a kicsiknek ingyenes volt, mivel kezünkbe nyomott kettő darab egyet fizet kettőt kap típusú kupont, sőt még azt is megígérte, hogy ha megadom elérhetőségemet, minden gyerekprogramról értesít és további kuponokat ad nekem. Igazán kedves.
Az előadás egy része Hanna számára már ismerős volt,hiszen Richter Flórián Horse Evolution című káprázatos lovas műsorát nemrég Zoltánnal láthatta, márpedig a Richter família a Nemzeti Cirkusz gerincét alkotja. A Rippel fivéreknek most is hatalmas sikerük volt de nekem legjobban mégis a törékeny, német tigris idomár hölgy és a borotváló elefánt tetszett. A kicsik és Hanna egybehangzó véleménye szerint viszont a lovak és az azokon ugráló akrobaták voltak a legügyesebbek.





Máris vége a hosszú hétvégének? Bizony. Elő is kell készítem Hanna fehér blúzát és fekete szoknyáját, hiszen nagy nap lesz az óvodában holnap. Majd írok erről is.