..és elpakolok a helyére ezzel a pár képpel kell beérnie mindenkinek, akit érdekel hogyan is nyaraltunk a télben.
..és elpakolok a helyére ezzel a pár képpel kell beérnie mindenkinek, akit érdekel hogyan is nyaraltunk a télben.
Első lányom, Hanna születése óta írok. Tipikus történet, mondhatjátok, ám ha elárulom, hogy nemsokára 17 éve, akkor lehet, hogy már nem annyira szokványos. Hát igen. Nem most kezdtem, hanem akkor, amikor még nem volt divatos, menő vagy épp karrierlehetőség a blogolás. Nem tudtam, hogy mi lesz ebből, meddig írom és főleg ki olvassa. Aztán magam is meglepődtem azon, hogy nem hagyom abba. Hogy szépen lassan megtalálom a saját stílusomat és azt, hogy kinek és miről szólnak a posztok. Hanna és az ikrek követendő lábnyomai lett a címe, merthogy közben megszülettek az ikrek. Persze sokat írtam erről is, de talán még ennél is többet az utazásainkról, a kalandjainkról, a kreatív ötletekről, az ünnepi készülődésről, bevált receptekről, ajándékötletekről, programokról, magamról, magunkról. Igen, ez amolyan family blog, amiben egy X generációstól tudhatják meg az olvasók, hol hagytuk a lábnyomainkat. Hogy ez kit érdekel? Én úgy látom, hogy azokat, akik ugyanúgy lavíroznak az életben, mint én. Egyszerre nők, feleségek, anyukák, háziasszonyok, dolgozó nők. Egy blog, amiben újságíró, idegenvezető és művelődésszervező végzettségeimet felváltva kamatoztatom. És úgy vagyok vele, hogy ha csak egyetlen ötletet, tippet, gondolatfoszlányt adhattam valakinek, aki engem olvas, már megérte. Nekem ez a lényeg.
7 megjegyzés
Szia Ági!
VálaszTörlésHa hiszed, ha nem, 16:10 körül-azért tudom ilyen pontosan, mert az ágyban feküdtem Napsi mellett és ránéztem az órára- gondoltam Rátok, hogy mindenképpen megkérdezem, hogy jól vagytok-e? hisz a híradások óriási szélről beszéltek. Nagyon örültem, amikor megláttam a bejegyzésed!:) És köszi a bókot. Ez egy tavaly júniusi kép. Zoziról nehéz mostanában fotót készíteni. Nagylány, nem nagyon akar fényképezkedni. " hát ez igaz" Mondta, mert itt olvasta mellettem a soraimat:)
Szóval csodásak a képek és úgy látom nagyon jól éreztétek magatokat!:) Izgatottan várom a beszámolót!!!:)
Puszi,
Evi
Szia Ági!
VálaszTörlésNagyon jóóók a képek, amik között már akadnak is kedvencek...
Első amit megemlítenék Hannád a medence szélén...
Húúú, ha nem tudnám, hogy Ő az akkor azt hittem volna, hogy egy nagylányt, olyan 9-10 éves formát fotóztatok le.
Hihetetlen nyúlánk, igazi lányos alakja lett!
:)
...és azok a ruhák???!!
Hihetetlen!
:)
Azt a mellékelt kép is mutatja, hogy nem volt szükség a harisnyákra!
Hááát, most-már akkor, ne várakoztassál minket olyan sokáig, és kezd el írni az "élménybeszámolót"!!!
A mosással pedig csak óvatosan!
:)
Jusson eszedbe József Atilla; Mama c. verse!
:)
Puszilunk mindenkit!
Hello Ági!
VálaszTörlésTöbbek között az úti beszámolóid miatt lettem az olvasód, így remélem nagyon hamar nekiállsz bepötyögni az élményeiteket. Annyira élvezetesen, pörgősen és humorosan írod le mindig, hogy úgy érzem én is ott vagyok veletek. ugye most sem okozol csalódást? :-)))))
Ancsa
Isten hozott újra itthon Benneteket!!! :)
VálaszTörlésAzok a fodros ruhák valami tündériek!!! Nagyon édik. Látom, bejött Nonónak a torna. :)
Várom én is a beszámolót. Sok puszi Nektek!
De jó nézegetni őket!
VálaszTörlésHa sokat mosol,akkor kérek mééég!
Ez kérdés volt? :P Naná, hoyg érdekel, hiszen így legalább mi is járhatunk ilyen egzotikus helyeken!:)
VálaszTörlésHát először is örülök,hogy szerencsésen hazaértetek,mind az öten:))
VálaszTörlésA képek isteniek!!!...és azok a ruhák:))
Nagyon várom a beszámolót,úgy hogy két mosás között pötyögj nekünk vagy tegyél még pár csodás képet!Nem tudok betelni velük!!
Puszillak,
Timi
Örülök, hogy benéztél hozzám! Köszönöm, hogy időt szakítottál blogomra. Külön öröm, hogy eszedbe jutott valami, amit meg kell osztani velem és a többi olvasóval. Írj bátran! Általában ugyanitt, a megjegyzések rovatban válaszolok a levelekre, úgyhogy ha kérdést teszel fel, nézz vissza kérlek.
Szeretettel,
Ágnes