Amikor Hanna első születésnapját egy családi tragédia árnyékolta be, megfogadtam, hogy a többit csak azért is felejthetetlenné teszem a magunk és az ő számára is. A fogadalmat betartottam és igyekszem ezután is folytatni a hagyományt...

A második szülinapra a klasszikus típusú, otthonunkban fogadott vendégek, barátok és katicás torta tette fel a koronát.



A harmadikra, akkor még kicsit szokatlan módon- egy bohócot hívtunk segítségül, aki remekül elszórakoztatta az egybegyűlt gyereksereget és minket, szülőket is. Bűvészmutatvány, lufihajtogatás és a megunhatatlan arcfestés alkotta a műsort, amelynek időtartama és minősége is pont megfelelő volt.




A negyedik volt a legkülönlegesebb, amely azóta is ismétlésre vár. A Chefparade főzőiskolában gyerekzsúrokat is szerveznek, egy ilyen főzőcskézős, játékos szülinapi ünneplésre hívta meg Hanna, akkori kis barátait,amelyet máig emleget. Az ajándékba kapott kis köténye és csészéje gyakran eszébe juttatja a pizzakészítés,a muffin sütés és a játékos konyhai vetélkedő pillanatait.




Az ötödik szülinapja a tündér jegyében telt el, hiszen életkori sajátosság, hogy ebben a korban minden kislány tündér vagy hercegnő jelmezben feszítene egész álló nap ha hagynánk. Egy tündérpartit szervező hölgy meg is valósította Hanna akkori álmát. Táncoltak, csodás jelmezekben parádéztak, papírból óriási tündért gyártottak, ragasztottak, porcelán csészéből ittak és talán még a kiskanál is ezüstből volt... Remek kis bulit tartott az összegyűlt kis tündéreknek, telefonszámát pedig pár lányos anyuka azonnal el is kérte.



A hatodik a kreativitás jegyében zajlott. Gipszfigurákat festegettek a meghívottak, majd amikor nagyon sokára megunták, közös játékkal, eszem-iszommal folytatódott a buli a külön erre a célra kibérelt teremben.


Eszter és Noémi első szülinapjának megünneplése igazából nekünk szülőknek volt fontos, ők bizonyára alig, vagy egyáltalán nem emlékeznek a meseszép tortára és a nagy vendégseregre. A másodikon azon törtem a fejem, hogy mi az,ami igazán lázba hozza őket, mit szeretnek a legjobban csinálni, így történt, hogy béreltünk egy ugrálóvárat, amely elfoglalta kertünk csaknem egészét és ahol kedvenc barátaikkal ugrándozhattak a lányok (és titokban mi felnőttek is) reggeltől estig.


A harmadik születésnapjukon az ausztriai meseparkba vittük a lányokat és hogy ne kelljen sietni, egy éjszakát az almás hotelben aludtunk, ahol megérkezésünkkor két kis torta várta őket, majd a tortán a hab a következő napi állatkerti látogatás, azon belül is a panda, közelebbről való megismerése volt. No erre már nagyon is tisztán emlékeznek a lányok és egyébként is, a vidámparkban kapott pohárkák minden nap eszükbe juttatják a nagy napot.



Az utóbbi időben nagyon sok szülinapi meghívót kaptunk, amelyek legkevésbé szerveződtek az ugrálóváras játszóházakban, hanem valami szokatlan helyszínen, amelynek célja biztos vagyok benne, hogy nem a rongyrázás és polgárpukkasztás, sokkal inkább a törekvés, hogy felejthetetlenné tegyük gyerekeink napját. Azt látom, hogy a cégek, helyszínek szinte versenyt folytatnak a gyerekek kegyeiért és rájöttek, hogy repertoárjukat kis kreativitással, szülinapi rendezvények lebonyolításával is bővíthetik.
Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a legtöbb esetben igenis földhözragadtak az árak. A kínálat hatalmas, így könnyen kiválasztható a pénztárcánknak legmegfelelőbb ajánlat. Az oly annyira népszerű McDonald’s-os vagy játszóházas bulik áraihoz viszonyítva, tényleg azt gondolom, hogy nem luxus szokatlanabb helyszínen szervezni a bulikat.
Persze otthoni környezetben is lehet remek bulit tartani. Hanna is volt már lelkes szülők által levezényelt, jó hangulatú partyn (és olyanon is, ahol csak az anyuka volt jelen, mert apuka inkább elmenekült otthonról..). Nem vagyok híve viszont a spontán, mindenki csináljon amit akar típusú zsúroknak, mert egy idő után anarchiába fulladhat. Szerencsére léteznek már jó kis fórumok és könyvek, amelyekben egy csomó jól bevált játékot találhatunk. Feltalálták a műanyag poharakat és időben el lehet pakolni az értékes vázát, a szőnyeget fel lehet csavarni, hogy az összetaposott chips és más ételdarabkákat könnyebben eltakaríthassuk. Ezeknek a buliknak is megvan a maguk varázsa és mivel magam is próbáltam, tudom, hogy jó érzés a buli után fáradtan az ágyba dőlni és megveregetni saját vállunkat, hogy milyen remek, odaadó és önfeláldozó szülők vagyunk. A kényelmesebb fajták, (amilyen én is vagyok) azt hiszem ezt a verziót tartogatják utoljára. Önző dolog vagy sem, rájöttem, hogy isteni érzés a székben hátradőlve figyelni az ünneplést, gyönyörködni gyerekünk ragyogó arcában és nem azon aggódni, hogy éppen mi szóródik szét és mit csinál Pistike az emeleten.


Más is hasonlóképpen gondolkodhat erről, hiszen nemrég meghívást kaptunk Szemlőhegyi Barlangba ahol unokatestvérem kisebbik fia ünnepelte hatodik szülinapját és amelyik valóban nagyon különlegesre sikerült. A sikerben közre játszott a két fiatal barlangász-animátor fiú közvetlensége, az, hogy pontosan felépített menetrend szerint zajlott az esemény. A közös játék után egy csoportban jártuk be a barlang útvonalát, egy csomó új információt tudtunk meg a cseppkövekről, a barlangászásról és úgy éreztem többet tanultam a negyvenöt perc alatt földrajzból, annak is a földtannal kapcsolatos fejezetéből, mint általános iskolai tanulmányaim alatt összesen.
A barlangtúra kincskereséssel záródott, így a búcsúajándék kérdése is megoldódott. Minden kis résztvevő barlangkutatónak érezhette magát, amikor a gondosan elrejtett becsomagolt kincseket kellett megtalálniuk. A dobozok egyébként kis köveket rejtettek, amit boldogan szorongatott mindenki a tenyerében.
A barlangtúra után kellően elfáradva és kiéhezve megkezdődhetett a tortázás és pont, mire a sok élménytől kezelhetetlenné váltak volna a gyerekek, véget is ért a buli.



Pár hete Hanna rajongásig szeretett unokatestvérének, Nórinak tartották szülei a feledik születésnapját. Feledik születésnap azért kell,mert Nóri augusztusban született, amikor a legtöbb gyerek éppen szüleivel együtt nyaral, így nem sok esély lenne a közös ünneplésre. Nos ez a feledik születésnap is egészen különleges helyszínen, nevezetesen a Szépművészeti Múzeumban lett megtartva. Merthogy ők is szerveznek bulikat. Múzeumpedagógus által tartott tárlatvezetéssel, közös beszélgetéssel, rajzzal, játékkal és persze az erre kijelölt teremben, azaz nem a felbecsülhetetlen értékű képek között de mégis igazi múzeumi környezetben a tortázás sem marad el. Hanna nagyon elégedetten és felvillanyozva jött haza a buliból, amire egyébként nyolc éves kortól várják a gyerekeket.





A minap kaptam egy kedves üzenetet. Paloma, aki foglalkozását tekintve óvónő egy új blogot indított. Ebben szülinapi zsúrral kapcsolatos ötleteket gyűjt össze és ad közre. Drukkolok, hogy minél teljesebb és színesebb ötlettár szülessen belőle.