A kertek alatt, az erdőkben és Alcsútdobozon az Arborétumban is , ezerszámra nyílnak ilyenkor a tavasz hírnökei, a hóvirágok. Délelőtti kiruccanás gyanánt elmentünk hát, hogy saját szemünkkel lássuk a szépséget. Arra nem gondoltam volna, hogy rajtunk kívül ennyien lesznek kíváncsiak az egyszerű kis fehér virágra. Pedig nagyon sokan voltak. Sorba álltunk a belépőjegyért, aztán pedig jó nagy sétát tettünk a páratlan látványért. Közben esni, majd szakadni kezdett a hó. A lányok pedig értetlenkedtek. Hogy akkor ezek a kis virágok mégsem a tavasz hírnökei? Hiszen kesztyűben és meleg ruhában voltak ők maguk is. Kipirosodott az arcuk. Sáros lett a cipőnk és nagyon elfáradtunk.
Csak később vettük észre, hogy az útról,.a kerítés mellől is ugyanúgy megcsodálhattuk volna a nagy hóvirágmezőt. Igaz, akkor viszont nem láttunk volna befagyott tavacskát meg patakot és gyönyörű ősfát meg ébredező bokrokat, növényeket.
Legalább három évszakon át utazva érkeztünk haza. Sütött a nap, majd hózáporban autóztunk és eső is esett. De saját szemünkkel láttuk, hogy rendületlenül nyílnak a hóvirágok, így a tavasz sem késlekedhet. Nekem különösen kedves a kis virág. Ez volt az óvodai jelem.